Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy ma egy személyes jellegű bejegyzéssel jelentkezem, hogy egy picit betekinthessetek az életembe. Az elmúlt 3 hónapot fogom képes posztban elhozni nektek, remélem tetszeni fog!:)
Augusztus
Elsősorban fontos megemlítenem, hogy én egy szegedi lány vagyok, aki 3 éve költözött fel Budapestre, ezért látni a "Szeged" felé vezető autópályás táblát mindjárt az első képen. Havonta/másfél havonta mindig haza jöttünk 2-3 napra, ez mindig maga a felüdülés és kikapcsolódás volt számunkra, nagyon szerettünk itthon lenni, és mindig fájó szívvel mentünk vissza a barátommal a fővárosba. Augusztusban a néhai forró napokat kihasználva elugrottunk a Budapesthez közeli kedvenc bánya tavunkhoz, reggel piknikeztünk egyet a parton, majd estig fürdőzéssel telt a nap. A szegedi látogatásunk során meglátogattuk a Vadasparkot. Szuper élmény volt, hiszen már 7-8 éve nem jártam ott. A negyedik képen a Normafáról való kilátás látható, ahová azután heti rendszerességgel feljárkáltam, miután augusztus utolsó napjaiban felmondtam budapesti munkahelyem, tehát lett időm ilyenekre. Mindig is imádtam Pestet, csodáltam, gyönyörű helynek tartottam, de ekkor szembesültem, hogy te jó ég, itt lakom már évek óta, és még soha nem voltam itt fent. Sajnos a munka elvette minden időmet. A negyedik kép egy pörgős, és idegtépő munkanapom után készült, mikor még azon a bizonyos munkahelyemen dolgoztam. Maga volt a megnyugvás a kedvenc kávémmal kiülni az Árkád mögötti kis parkba, és végre a csendet és a nyugalmat hallgatni.
Szeptember
Miután augusztus végén felmondtam, szeptember első pár napjában még dolgoztam, majd utána megkezdődött a jól kiérdemelt pihenés, és feltöltődés, majd a hónap végén a nagy pakolás, hiszen a munkahelyi problémák mellett hatalmas indok volt az is, hogy haza szerettem volna költözni, ezért a barátommal együtt költöztünk Szegedre, október elsején. Beköszöntött az ősz, ami az első két képen jól látható. Már nagyon vártam ezt az időszakot, egyszerűen imádom. A harmadik kép az Árkádban az iSweetnél készült, ahol Thai fagyit ettünk barátnőmmel, Isteni! Ha lehetőségetek van rá, mindenképpen kóstoljátok meg. :) Mint írtam, sok szabadidőm lett, ezért amit tudtam kihasználtam a budapesti barátaimmal, hiszen már csak ez az egy hónap volt, amikor végig ott lehettem velük. A negyedik képen ismét a Normafa látható, ahová már a sötétedést is felmentünk megnézni. Valami csodálatos volt. Az ötödik képen már a költözéshez való szelektálás/pakolás első kis részlete látható, ahol nagyban válogattam a ruháimat, hogy mit hagyjak itt, és mi az ami fontos, hogy nálam legyen. Azért volt lehetőségem ott hagyni, mert nem albiban laktunk, hanem barátom szüleinél, tehát szerencsére maradhatott még ott cuccunk, így is már 3-4 kört mentünk, de még mindig van, ami ott maradt. Nem egyszerű a költözés :) A hatodik kép a Városligetben készült egy szép, napsütéses őszi napon, ahol a volt munkahelyemen megismert barátommal voltam.
Október
Bár az októbernek még nincs vége, de mindenképpen bele szerettem volna venni ebbe a bejegyzésbe. Mint írtam, október elsején költöztünk haza Szegedre a barátommal, ami az első képen látható, jól megpakoltuk az autónkat, majd nagy nehezen útnak indultunk. Jó és rossz érzések is kavarogtak bennem a költözés miatt. Nagyon imádtam Pestet, de emellett borzasztóan vágytam is haza, nagyon hiányzott mindenki itthonról. A barátom feladta a szuper munkahelyét miattam, noha a cégnél maradt, de mégsem Pestre jár, hanem Szegedre, tehát nem ugyanazok az emberek vannak vele, akik ott. Féltem is, hogy ne hogy megbánja ezt az egészet, hiszen nagyon jó főnöke és munkatársai voltak, akik megbecsülték, és a főnökével már baráti szinten volt a kapcsolatuk. Viszont emellett nem annyira szeretett otthon lakni a szüleivel, többször is hangoztatta, hogy szívesen elköltözne már. Ennek ellenére sírósra sikeredett a költözési búcsúzkodásunk, hiszen mégis ők a családja, a szülei, a testvére, velük töltötte mindennapjait. Szerencsére a haza utunk felénél elkezdett feloldódni, és mire megérkeztünk teljesen jó kedve volt. Ennek nagyon örültem, hiszen ha valaki, akkor én tudom milyen a szülői házból elköltözni, közel 200km-es távolságba. 19 napja lakom újból itthon, az első 2 hétben végig olyan érzésem volt, hogy csak pár napra jöttünk haza, és hamarosan megyünk vissza Pestre, hiszen 3 évig ez volt a jellemző. Mára már felfogtam, hogy tényleg ide költöztünk, ami borzalmasan jó érzés. A napjaim itthonléttel telnek, hiszen sajnos még nincs az "új" városban munkám, így annak keresésével telnek. Ennek köszönhetően viszont van időm minden másra itthon. Az egyik kedvenc "szenvedélyemnek" eleget tehetek, hiszen bőven van időm dekorálni, amit a második és a harmadik képen láthattok. Egy kis családi összejövetelnél csiniben a negyedik képen, és az ötödiken a reggelimet láthatjátok. Nagyon szeretek ilyen jellegű képeket készíteni, képes vagyok akár az étel kihűléséig állítgatni a fotón látható elemeket csak hogy szép összhangot kapjak. Azt hiszem megszállott lettem. :D
Nos, ennyi lenne az elmúlt 3 hónapom, bízom benne, hogy nem lett túl monoton egy ismeretlen olvasóm számára. :) Puszi!♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése